Bogár Erika (Rica Whimsy) honlapja

A mesterséges fények lassan elmaradtak mögötte, feketén borult fölé a csillagos ég. A bakancsa alatt ropogó hó szavára hol erősebb, hol halkabb zajok feleltek a sötétből, annak megfelelően, mekkora vadat riasztott meg. Néha a fák közé világított a lámpával, hátha megpillant valamilyen élőlényt. A sapkája fölé felhúzta a kabát vastag kapucniját, és örült, hogy indulás előtt még felkapta a farmernadrág fölé a tréningruháját.

Végre szabadnak érezte magát. Azt hitte, távolabb, a fákon túl, ez az érzés még tovább erősödhet. A feltámadó szélben hangokat vélt hallani, az agyában egymással keveredve villantak fel emlékek és álmok. A hideg ellenére elszántan tört előre.

Ahogy hideg téli éjszakákon gyakran, füstszagot hozott felé a szél. Lehetett akár egy közeli tanyaház kéményének füstje is, de benne mégis egy tábortűz képe jelent meg. A vörösen táncoló lángok indián arcokat világítottak meg. Lázasan keresett közöttük valakit. Aztán a kép szertefoszlott, mert oldalról hangos dobogás vonta magára a figyelmét.

Félelmetes közelségben szarvasok vágtáztak át előtte az úton, könnyen elsodorhatták volna. A csapat utolsó tagja, egy hatalmas bika egy pillanatra megállt előtte. Tisztán látta az állat párálló leheletét, és meg volt győződve róla, hogy hallja a vad szívének dobogását is.

Tekintetük összekapcsolódott, Burt mozdulni sem mert. Azt hitte, a bika nekiront, de a hatalmas hím a következő pillanatban a társai után iramodott...

Megvásárolható itt:

http://www.konyvbarlang.hu/index.php?sid=FA9XigTdmWFG7ta&me=005007&te=42121

Letölthető innen:

http://adamobooks.info/naptanc.html

És egy újabb részlet:

A sziklák között kuporogva, térdeit átkulcsolva sokáig hallotta az ijesztő hujjogatást. Jó ideig nem mozdult még utána sem, hogy csend lett. Nem tudta, mennyi idő telt el, de nem merte elhagyni a biztonságosnak tűnő helyet. Az apját várta, aki megígérte neki, mielőtt leszállította a szekérről, hogy visszajön érte.
Lépések közeledtek, felemelte a fejét. Egy indián jelent meg a hasadékban, meglepetten nézett rá, és felé indult. Kétségbeesetten hátrálni kezdett, de a sziklafal megállította Az indián felé nyúlt, mire ő sikoltozni és hadonászni kezdett. A harcos magához szorította, halkan beszélt hozzá, és kivezette a sziklák közül. Ekkor úgy érezte, van esély a menekülésre, és futni kezdett.
Ám az elétáruló látvány hirtelen megtorpanásra késztette. Egy szekér üszkös romjai között találta magát, rettegve körülnézett. Amikor az első holttestet észrevette, felsikoltott. Hirtelen minden erő elszállt belőle, szeretett volna lefeküdni. Épp akkor értek oda hozzá az indián harcosok, még érezte, hogy az egyik felemeli. Tiltakozni, menekülni szeretett volna, de már nem volt elég ereje.
Amikor felébredt, sötét helyen feküdt, puha prémeken. Egy fiatal indián nő üldögélt mellette. Mondott valamit, aztán egy kicsi tálkából vízzel kínálta. Elkapta az edényt és mohón ivott.
Kintről zaj hallatszott, odafordult, hogy megnézze, mi az…

 Arra eszmélt, hogy a nyitott könyvön fekszik, épp egy tipi rajzán. Utoljára főiskolás korában fordult elő, hogy napközben, könyvvel a kezében elaludt. Zavartan elmosolyodott, mintha valaki észrevehette volna, mi történt vele.
Aztán visszagondolt az álomra, és egy név jutott az eszébe: „Kicsi Bagoly”. Nem emlékezett rá, olvasott-e hasonlót a könyvben...