2010. 10. 13.

Friss hír: az Adamobooks oldaláról letölthető a Zorn szigonya ingyenesen!

Folytatom a Naptáncot! Most azon dolgozom, persze a dolgos hétköznapok mellett...  Így nincsenek új, rövid írások. Egyelőre most felteszek egy rövid izelítőt, aztán ahogy összerendeztem, lassan jön az egész sztori. 

A limuzin megállt az irodaépület előtt, közel a mélygarázs lejáratához. Burt kiszállt a sofőr mellől, készült, hogy kinyissa a limuzin hátsóajtaját.
Tony, Sal öccse feszült arccal lépett ki a félrecsúszó üvegajtó mögül, pillanatok alatt mellette termett, kezét a karjára téve így szólt:
– Várj egy kicsit! Beszélnünk kell!
A kocsi ablaka elindult lefelé, mögüle egy vékony bajuszú, keskeny arcú ősz hajú férfi zavartan nézett Burtre, aki udvariasan de határozottan figyelmeztette:
– Kérem, uram, húzza vissza az ablakot és várjon, míg nem szólok! – aztán visszafordult Tony felé.
– Nekünk nem mondtak el mindent! – magyarázta a társa türelmetlenül. – A múlt héten két munkás meghalt az üzemcsarnokban. Többen is azt állítják, hogy nem tartják be a biztonsági intézkedéseket.
– Ezzel ne törődj Tony! Nekünk az a dolgunk, hogy Mr. Ventrescát és a két igazgatót megvédjük. Ha lehet, ne álljatok szóba senkivel. Bármit mondanak is, ti süketek lesztek és némák. Bekísérjük őket az épületbe, és nem mozdulunk mellőlük.
Tony a fejét ingatta, és aggódva nézett körül. A mély garázsból néhány férfi lépett ki az utcára.
– Hol vagytok már? – szólt bele Burt a rádióba. 
– Elzárták az utat, nem engednek tovább bennünket – hallatszott a fülhallgatóból Sal feszült hangja.
– Mi van?
– Itt áll egy rohadt nagy bútorszállító! Mindjárt megkérdezem, mit szórakoznak!
– Maradjatok a kocsiban, Sal! – figyelmeztette Burt, és rosszat sejtve figyelte a gyülekezőket a mélygarázsnál.
Pillanatról-pillanatra többen lettek, baseballütők és üvegek voltak náluk.
Burt körülnézett. Az irodaépület másik oldalán, egy zsákutcában hatalmas rácsos kapu zárta el előlük az üzemcsarnokot, és ezzel együtt a menekülés útját.
Az üvegpalota kapuja épp akkora távolságra volt tőlük, mint a mélygarázs bejárata. És ott egyre több dühös és türelmetlen munkás verődött össze. Addig, míg Ventresca bentmarad a kocsiban, nem kellett támadástól tartaniuk.
Burt a szemével intett Tonynak, hogy menjen vissza az irodaépületben, ő pedig készült, hogy visszaül a sofőr mellé. Valami különös fenyegető érzés lett úrrá rajta…
A következő pillanatban Ventresca a figyelmeztetése ellenére kinyitotta a hátsóajtót és kiszállt. A másodperc töredéke alatt tudatosult Burtben, hogy innen már nincs visszaút.
– Üljön vissza! – üvöltötte és ugrott, hogy visszatuszkolja a férfit. Ám Ventresca teljesen megzavarodott a rémületől, és becsapta kocsiajtót, elszalasztva ezzel a menekülés egyetlen lehetőségét.  Megfordult, és észrevette a felháborodott munkásokat. Rémülten nézett Burtre, de ő nem figyelt rá. Tekintete ide-odajárt az irodaépület és a mélygarázs előtt várakozók között.
A kinyíló üvegajtóban megjelent Tony és feléjük sietett, ebben a pillanatban a munkások is elindultak. Burt átkarolta Ventrescát és rádión kérte Salt, hogy hívja a rendőrséget…

Stefi az éjszaka kellős közepén felébredt. Úgy vélte, azért mert zajt hallott a konyhából. Gyorsan felkelt, és kilépett az előszobába, a futószőnyeg lágyan simogatta a talpát, de most nem tudott belefeledkezni a kellemes érzésben.
Odalent sötét volt, és ettől megrémült. Burt ha megérkezett, rendszeresen felkapcsolta a konyhapult lámpáját, ami nem világított fel az emeletre, de aki a lépcsőről lenézett, kellemes, meleg fényt láthatott odalent. Bárki volt is a konyhában, nem Burt volt.
Stefi két kézzel a korlátba kapaszkodva lopakodott le a félhomályba. Az utcai lámpa függönyön át beszűrődő, halvány fénye csak még nagyobbra növelte az árnyékokat. Remegő kézzel kapcsolta fel a lámpát, és megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle, mikor látta, hogy minden érintetlen és a helyiség üres. Ösztönösen megnyalta rémülettől kiszáradta ajkait, aztán a mosogatóhoz lépett, hogy igyon.
Ebben a pillanatban egy autó fényszórói villantak a ház előtt. Reménykedve hajtotta félre a függönyt. Amikor Burt sötét kék Explorere helyett Jack Spalding fekete sportkocsiját pillantotta meg a felhajtón, gondolkodás nélkül, úgy ahogy volt, pizsamában kirohant a teraszra.
A hatalmas termetű őszhajú Jack kiszállt a volán mögül, és a kocsi előtt elindult a másik ajtó felé. Megnyugtatóan felemelte a kezét, amikor észrevette a lányt, de Stefi már leszaladt a lépcsőn.
– Itt van a kocsiban, ne aggódj! – csillapította az öreg mosolyogva.
– Balesete volt? – Stefi már ott téblábolt Jack mögött.
Spalding az ajtót kinyitva kisegítette Burtöt, aki Stefit megpillantva bűntudatosan mosolygott. A homlokán ragtapasz fehérlett.
– Jól vagyok, de a gyógyszerek miatt nem vezethettem haza.
– Ezúttal melléfogtunk – magyarázta Jack. – Az egyik legismertebb cég a városban!  A helyszínen meg kiderült, hogy két munkás meghalt az elégtelen biztonsági intézkedések miatt. A feldühödött alkalmazottak ott gyülekeztek az iroda előtt! Tonyt bentfogták a kórházban, de ő kikönyörögte magát – a fejét ingatva nézett a Burtre, miközben feltámogatta a lépcsőn, míg Stefi a bejárati ajtót tartotta.
 – A héten már nem akarlak látni. A pénteki kontroll után felhívom Dr. Nolant, hogy hétfőn jöhetsz-e – Jack megvárta, míg Burt leül az egyik székre a konyhaasztal mellé, aztán kifelé indult.
– Rád bízom, kislány!
– Ne induljon így vissza, Jack! Pihenjen!
– Itt van, Sal! Most érkezett meg Burt kocsijával – intett Spalding Stefi háta mögé, az utcára. – Majd együtt hazamegyünk.
Stefi az ajtóból figyelte, ahogy Jack kitolat a sportkocsival és a sötétkék Explorer beparkol a helyére. A vezetőülésről kiszálló Sal könnyedén felszaladt a lépcsőn, Stefi kezébe nyomta a slusszkulcsot, aztán rohant vissza és beült Jack mellé. A következő pillanatban eltűntek az éjszakában.
Amikor Stefi belépett a konyhába, Burt, a fejét két kezével megtámasztva könyökölt az asztalnál.
– Adjak egy kis vizet? – Stefi megsimogatta a karját. A férfi összerándult.
– Itt is fáj?  – kérdezte a lány aggódva.
– Baseballütőkkel támadtak ránk.
– A fejed… – a lány hangja elcsuklott.
– A fejemen csak egy üveget törtek szét, de a karom azzal találták el, amikor már fekve védeni próbáltam magam.
– És akire vigyáztatok? Ő megúszta?
– A verést átvállaltuk helyette, de a börtönt nem kerüli el.
– Jacknek lelkiismeret furdalása van, jól éreztem?
Burt vállat vont.
– Arra gondolsz, hogy miattam meg Tony miatt?… Áá! – fáradtan legyintett. – Nem hiszem. Inkább az bántja, hogy csőbe húzták. Jack nem vállal piszkos ügyeket, csak olyan embereket hajlandó védeni, akik fedhetetlenek. A preztizsét félti. 
– Én meg téged féltelek – Stefi a hűtőhöz lépett és az ásványvizes palackot kivéve teletöltött egy poharat.
– Igyál! Aztán felmegyünk, hogy lefekhess!
– Köszönöm, Steph! – súgta Burt szinte sóhajtva.
– Szeretnél megfürdeni? – kérdezte a lány segítőkészen.
– Jaj, kicsim, ha be is tudnék mászni a kádba, ott maradnék reggelig…
– Majd betakargatlak… – a lány elmosolyodott.
– És ha most az egyszer elnéznéd nekem, hogy izzadt vagyok és fertőtlenítőszer szagú…
Stefi megfogta a kezét és felhúzta székről.
– Nem számít, semmi nem számít, ha mellettem vagy!

Oldal: Naptánc folytatás
Bogár Erika (Rica Whimsy) honlapja - © 2008 - 2024 - bogarerika.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat